A magyar kultúra megnyilvánulása: Interjú Hajagos Mátéval
A magyar kultúra sokszínűsége és mélysége egyaránt tükrözi történelmünk viharait és kreativitásunk erejét. De mit is jelent valójában a kultúra a mindennapokban? Hogyan jelenik meg egy pedagógus életében, és milyen értékeket tartunk igazán fontosnak? Interjúnkban egy magyar-történelem szakos tanárral beszélgettünk arról, hogyan hat a múlt a jelenre, mi számít valódi kulturális értéknek, és hogy a fiatalok számára mennyire releváns a történelem.
Interjúnk során egy olyan nézőpontot ismerhettünk meg, amely egyszerre kritikus és szenvedélyes, tiszteli a hagyományokat, de nem fél szembenézni a kényes kérdésekkel sem. A történelem, az irodalom, a zene és az emlékezet mind hozzájárul ahhoz, hogy megértsük, kik vagyunk.
Hajagos tanár úr: Yo. Köszönöm a lehetőséget.
Első kérdésünk az volt, hogy
1. Az ön életében hol jelenik meg a kultúra?
Magyar-történelem szakos tanárként igyekszem magam képezni, vagyis a tanórákra való felkészülés azzal jár, hogy időnként eljárok színházba, múzeumba, szakkönyveket és szépirodalmat olvasok, zenét hallgatok, filmeket nézek. Ez persze hobbi is, nem panaszkodom. Nem olyan régen még koncertekre is jártam.
2. Mit tart a legfontosabb magyar kulturális értéknek?
Húha. Hát a népművészetet, a paraszti életformát, ami kb. már nincs, mindenképpen. Aztán mondjuk néhány jó könyvet, filmet (Húsz óra, Körhinta, Bebukottak, Panelkapcsolatok, Árvácska), ami szembe mer nézni a honpolgárok valódi arcával. Ugyanakkor a megszűnő kiskocsmák, a külvárosi dühöngők betonja, az igazi telepi punk vagy hip-hop legalább ilyen fontos számomra. (Auróra, Alvin, CpG, Beton.Hofi, Fekete vonat, SBM).
3. Van kedvenc magyar írója vagy történelmi személyisége?
Író, ó igen: Csáth Géza, Zrínyi Miklós, Németh László, Tar Sándor, József Attila, Konrád György, Szentkuthy Miklós, Kemény István, etc...) történelmi személyiségek tekintetében nehéz őszintén, irónia nélkül válaszolnom, de mondjuk mindkét Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, Görgei Artúr,III. József, Tildy Zoltán vagy akár TGM nekem olyan arcok, akiknek állítanék szobrot, meg a poén kedvéért Kun Lászlónak is.
4. Ön szerint mennyire fontos a fiataloknak megismerni a múltjukat?
Annyira, amennyire érdekelheti őket, illetve amennyiben ez mondhat nekik valamit. Nem érdemes István államalapítási géniuszát hangsúlyozni, ha magam sem értek vele egyet, s a fiatalok is épp héderelnek. Ami azt illeti, a feminista történelemmel, kulturális antropológiával vagy az oral-historyval sokkal szívesebben foglalkoznék az órákon.
5. Hogyan hat a történelem a mai magyar kultúrára?
Nagy mértékben és nagyon torz módon. A nemzeti identitás-és emlékezetpolitika része, hogy nagyokat mondjuk, hazudjunk, mint a vízfolyás, ne ismerjük el, hogy 1849 óta szinte egyetlen történelmi szituban sem voltunk egyenesek, hogy vagonra dobáltuk azokat az embereket, akik a magyarság túlsúlyát adták Észak-Erdélyben, de ugye zsidók is voltak. Emlegetjük a szakadó esőben verset szavaló Petőfit, a 3 tengert, miközben valójában soha, egy tenger sem mosta Magyarország partjait, miközben az utóbbi 200 év felelősnek nevezett politikusai jobbára hazárdjátékosok vagy önhittek voltak, s miközben 1 millió alkoholistánk és 1 millió traumánk van.
